A kvantum összefonódásának minden színe. Platón barlangjának mítoszától kezdve Carl Jung szinkronosságán át David Bohm holografikus univerzumáig. (ePub)

A könyv három részre oszlik. Az első részben (Az intuíciók) a szerző az érzékelhető világ hamis valóságának legrelevánsabb hipotéziseivel foglalkozik. Az anyagon túllépő tudatszint létezését a nagy gondolkodók tervezték. Ezt az ötletet megtaláljuk Platón "A barlang mítosza" -jában, Berkeley "Nem materialista elmélete", valamint a "Forma pszichológiája" (Gestaltpsychologie) c. A leghitelesebb forrás a "kollektív tudatalatti" és Carl Jung "Szinkronelmélet" címu muveiben található.

A második részben (Megerősítések) a szerző elemi, de részletes módon írja le a kvantumfizika útját, Thomas Young két réses gátjának kísérletétől kezdve az állapotok egymásra helyezkedésének és a kvantumkorreláció jelenségeinek. Ezekkel a kiváltságos kulcsokkal érthető meg a kvantum összefonódása. A harmadik részben (Perspektívák) a szerző David Bohm által az "implicit univerzum és explicit univerzum" kvantumpotenciáljáról és a kozmosz holografikus látásmódjáról kidolgozott elméleteket írja le. Mindent abszolút egyszeruséggel, matematikai képletek használata nélkül és sok illusztráció segítségével magyaráznak.

Születésétől fogva az emberiség meg akarta vizsgálni a dolgok eredetét és összetételét, felfedezni azok muködését és intim célját.

Az általánosan alkalmazott módszer az objektumok kisebb és kisebb részekre bontása, majd minden lehetséges módszerrel elemzi őket, a vizuális vizsgálattól a kémiai reakciókig. Ez ma is megtörténik. Például, ha egy tudós fel akarja fedezni a gránitkocka kémiai és fizikai szerkezetét, akkor kisebb és kisebb darabokra bontja, amíg az egyes atomokra nem oszlik.

Ha azonban a tudós maga is meg akarja vizsgálni az atomot alkotó egyes részecskéket, hihetetlen meglepetés érte. A gránitkocka jégkockaként viselkedik. A tudós látja, hogy az anyag folyékony, elpárolog, eltunik az ujjai között. Az anyag energiává válik, amely rezeg.

Az egyes részecskék mindenféle testiség nélkül ingadozó hullámokká alakulnak át.

Szubatomi szinten az anyag már nem anyag, hanem valami mássá válik. Az elemi részecskék megtévesztenek minket.

Pettyeknek tunnek, ha valaki megfigyeli őket, de rezgő hullámként viselkednek, ha nem veszik őket figyelembe.